Volt egy éjjel, amikor épp a Móricz Zsigmond körtér környéki utcában sétálgattam, egy vagány cimborámmal. A nagy beszélgetés közben megpillantottunk egy villódzó fényárban úszó neon-pálmafát. A főváros betonrengetegében olyan hatást keltett, mintha valaki, csak úgy kedvtelésből egy darabka las vegas-i hangulatot akart volna csempészni a szürke egyhangúságba. Sikerült is, ugyanis a következő pillanatban, már legszívesebben Paul Anka: You are my destiny című számát ordítottam volna torkom szakadtából, egy kövér pezsgősüveg társaságában. Szerencsére ez technikai okok miatt mégsem következett be, de azóta is, ha arra a csupa giccs pálmafára gondolok, úgy érzem üzenete volt. Ne sétáljunk el a pillanat mellett...! Miért ne élvezhetné bárki a saját kis „neon-pálmafájának” fényét?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése