A nagyok

Tegnap tanulást megunván unottam böködtem a távirányítót. Az ATV-hez érve egyik kedvelt, ámbár sajnos ritkán látott műsoromba csöppentem, a NÉVshowR-ba. Épp Verebes István köszöntötték 60. születésnapján. A neves rendező-műsorvezető jellegzetes Darth Vader sóhajtozásával, gyengébb és ütősebb poénokkal telt-múlt az idő, alapvetően elbambulgattam rajt, csak ne kelljen már ránéznem a kulturális antropológia csurungáira. Aztán megérkezett Verebes egyik meglepetés vendége, gyermekkori barátja, Kern András.
Na ekkor már jobban kezdett érdekelni a dolog, hiszen nagy rajongója vagyok a művésznek. Nem is kellett sokáig várnom, míg "elfogott egy levelet" (értsd, úton hazafelé Amerikából írt egy novellát Pistának) s belekezdett felolvasásába. Ezúttal nem vette annyira viccesre a figurát mint a hetihetesben szokta, ellenben most is zseniális volt. Engem lenyűgöz a stílusa, egyszerűsége. Néhol cinikus és szarkasztikus, gyakran trágár néhol talán öncélúan is, no de nem véletlenül mondják, hogy káromkodni talán magyarul lehet a legjobban. Ez is hozzátartozik nyelvünk szépségeihez. Szóval engem szinte lenyűgöz a stílusa, egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi idősen is - hogy is mondjam - ennyire cool.

S ha már HetiHetes. Van még egy általam igen nagyrabecsült állandó szereplője, aki gyerekkorában kicsi, kövér és szemüveges volt, most magas, kontaktlencsés, és nagyon hülye:) Hajós András tehetsége vitathatatlan. Hogy valaki ennyire könnyedén tudjon improvizálni, s tegye mindezt könnyesre nevettetően, páratlan. Volt múltkor a Showderklubban is egy (sajnos) rövid fellépése, ahol bevallottan csak kiállt, és hasból egy olyan (ha nem jobb) produkciót adott elő, mint az elötte szereplők több napos, hetes gyakorlás után. Mi, ha nem ez a tehetség? (Persze ezzel őket nem becsülöm le, fiatalok, remekül csinálják, s rajtuk is jól szórakozom)

Néhány gyöngyszem a Heti7esből.