"De nehéz az iskola táska"

Pályakezdők helyzete napjainkban:

A fiatal, pályakezdő pedagógusok, sokféle nehézségekkel találják szembe magukat, miután az oltalmat, és gondtalanabb életet nyújtó felsőoktatási intézmény szárnyai alól kirepülnek.

Hiszen, amíg ezek a fiatalok a főiskolák vagy egyetemek hallgatói, egy sajátos nehezen körülhatárolható csoport tagjai is egyben. Életkoruk alapján már felnőttnek számítanak, szavazhatnak, önállóan szervezik életüket, egyre kevésbé vannak szüleikre utalva, mégis élvezhetik a már említett „gondtalanság” érzését. Ezt az élethelyzetet szeli ketté, az a tény hogy a végzett hallgatóknak be kell kapcsolódniuk a dolgozók társadalmába.

Ma Magyarországon, a pályakezdőknek fel készülniük arra, hogy nehezen találnak majd a végzettségüknek megfelelő állást, és hogy az álláskeresés akár félévig, sőt egy évig is eltarthat. „Egy közre adott felmérés alapján, a munkanélküliek több mint ötöde 24 évesnél fiatalabb, és arányuk növekszik.”( Tóth Sándor (2005) Consulation magazin. 12. évf.) A fiatal diplomások helyzetét a gazdasági körülményeken kívül, a nyugdíjkorhatár megnövelése, a diplomások számának növekedése is nehezíti. Elkeserítő az a tény, hogy mintegy 50 ezer fiatal mondja magáról, hogy nem talál állást. Ez csak a diplomásokon belül 4-5 ezer regisztrált munkanélkülit érint. A problémákat súlyosbítja az is, hogy az egyetemek, főiskolák, szinte ontják magukból a diplomásokat. És ez a szám évről évre csak növekszik. Mára már, kb. 24-25 ezer pályakezdő diplomás, szeretne álláshoz jutni évente. Vajon, hova vezet a hallgatók számának gyarapodása, az egyes pályák népszerűségének ugrásszerű növekedése, és más szakterületek feledésbe merülése?

Egyre több fiataltól hallhatjuk azt, hogy beadott pályázatát a munkaadó azért utasítja el, mert nem rendelkezik elegendő gyakorlattal, illetőleg a nyelvtudása nem megfelelő szinten van. Bár a nyelvtudással kapcsolatos legújabb felmérések alapján, javuló tendencia mutatkozik Magyarországon. Egyre több fiatal, és ami talán még pozitívabb előrelépésnek tekinthető, egyre több idősebb is belátja, hogy munkája során nem boldogulhat, legalább egy idegen nyelv minimum középfokú ismerete nélkül. A munkaerőpiac telítettsége miatt, a talponmaradás előfeltétele a nyelvtudás, és szinte az összes szakterület kritériuma lett, a jó kommunikációs készség.

A pályakezdés nehézsége mindenkor jelen volt, és jelen is lesz. Azok a fiatalok, akik pedagógus végzettséget szereztek, még nehezebb helyzetben találják magukat, amikor a munkavállalásra kerül a sor.A tanulók létszámának csökkenése azt eredményezte, hogy az általános és szakiskolákban tanító pedagógusok kevésbé keresettek lettek a munkaerőpiacon.

Stagnáló pedagógus bérezés:

Jól képzett, motivált, pedagógusok elengedhetetlenek a pályán, hiszen a pedagógus értéket közvetít, normákat, értékeket képvisel, példát mutat. Ahhoz, hogy ezeknek, a kritériumoknak, elvárásoknak meg tudjanak felelni ezek az emberek, fontos hogy lelki, és környezeti biztonságban éljenek. Hiszen hogy várhatjuk el egy embertől, hogy kiegyensúlyozott, ingergazdag környezetet biztosítson a gyermekek számára, ha ő maga sem érzi helyzetét biztonságban.

Sajnos kijelenthető, hogy Magyarországon a többi uniós országhoz képest a pedagógusok fizetése, jóval az átlag alatt van.

Vajon milyen hatást gyakorol ez a teljesítményekre?

Reméljük hamarosan változás, és javuló tendencia mutatkozik majd, a pedagógusok bérezését illetően, mert nem lehetnek mellőzöttek a társadalmunkban azok az emberek, akik bevezetik a kisgyermekeket az írás, olvasás, számolás, és a többi tudomány világába. Hiszen orvosok, tudósok, feltalálok, művészek, kétkezi munkások sem lennének, ha nem lenne pedagógus, aki felkarolja, támogatja, segíti, és terelgeti a felnövekvő generációkat, hogy majdan ők is választhassanak egy olyan hivatást, amit szívvel, lélekkel tudnak végezni, szinte egy életen át.

Állásinterjúk hada:

Hogy bepillanthassunk, hogyan zajlik egy pályakezdő pedagógus „árral szemben való úszása” a munkaerőpiacon, egy friss diplomás fiatal tanárnőt kérdeztem álláskeresésének körülményeiről.

1. Mi a végzettsége?

„ Angol- pedagógia szakos bölcsész diplomával rendelkezem, melyet 2006-ban szereztem a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán.!”

2. Mikor kezdett el állást keresni?

„Az álláskeresést akkor kezdtem el, amikor befejeztem a szakdolgozatom írását. Nappali tagozatos hallgatóként, nem úgy kezdtem állást keresni, mint aki már dolgozott. Az egyetemi állásbörzéken általában vegyészeket, jogászokat, orvosokat kerestek. Ez a tény bevallom, kétségbe ejtett. Az államvizsga előtt kezdtem állást keresni, de az államvizsga után, már konkrét helyeket kerestem. Tudatosan kerestem állást! Vőlegényem a Dunántúlon, Tapolcán kapott állást, így az ő álláskeresése is behatárolt volt. A közös életünket terveztük, így elkerültem otthonról, és az egyetem mellől. Tapolca, és környéki iskolákba e-mailben küldtem önéletrajzot, majd ezt követte a telefonos időpont egyeztetés. Kb. 40 intézményt hívtam fel, részben közép, részben általános iskolákat. Ebből két iskola tartott igényt személyes találkozásra. Bár a középiskolába, így is újdonsült ismerős révén sikerült meghallgatásra mennem. Behívtak interjúra. Fontosnak tartottam az első benyomást.”

.Milyen általános kérdések fordultak elő az állásinterjún?

„ Miért ezt a pályát választotta? Mik a céljai a pályán? Mit szeretne átadni a tanulóknak a tudásából? Meddig szándékozik a pályán maradi? Az utolsó kérdés meglepett, de úgy gondoltam jogosan tette fel az igazgatóasszony. A mi családunk pedagógus generáció, ezért jó volna a pályán maradni, de ha úgy fordulna a sors, nem ragaszkodom a pedagógus pályához, ha a megélhetésem múlna rajta. A beszélgetés végén nemleges választ kaptam. A vezető elmondta, hogy az állást már betöltötték, de a közlönyben mégis kötelesek voltak meghirdetni. Ezután az igazgatónő sok sikert kívánt a pályához, és kifejezte, hogy reméli, még találkozunk. Útravalóként azt mondta, hogy a pedagógus szakma csodálatos hivatás, és ha szívvel, lélekkel csinálja az ember, hálás is. Ezután sorra következtek a meghallgatások, amelyeken nem jártam szerencsével. Sok elutasítást kellett hallanom. Nem gondoltam volna, hogy találkozom, olyan vezetővel, aki képes, azt mondani egy bizonytalan kezdő embernek, hogy „...majd akkor emelje fel a kagylót, ha már megszáradt a pecsét a diplomáján.”

„A másik interjú, már jóval később volt, és egy általános iskolában zajlott le. Ide szintén e-mailben küldtem önéletrajzot, majd az e-mailt telefonos időpont egyeztetés követte. Meglepően szívéjesen fogadtak, amin azért lepődtem meg, mert tapasztalatom szerint nem örülnek a pályázónak. Ez érthető is, mert én például 40 helyre, adtam be a pályázatom, de ebből csak 4 meghirdetett álláshely volt.” Ez az interjú is úgy zajlott, mint az előző. Ennek az igazgatónőnek azonban az volt az első kérdése, hogy beszéljek a családomról. Először furcsálltam, hogy miért nem a szakmáról kérdez, később azonban világos lett számomra, hogy miért fontos az, hogy a pedagógus milyen családi helyzettel rendelkezik. Talán ebben a helyzetben először kovácsoltam előnyt abból, hogy pedagógusgyereknek születtem - ezt kiskoromban nem éreztem-.Az interjú befejeztével, pozitív érzés kerített a hatalmába. Éreztem, hogy ide fel fognak venni. Pozitívan viszonyultak hozzám. Az volt a célom, hogy jó benyomást keltsek. Egyetlen esélyem volt, hogy meggyőzem a vezetőt, hogy Én vagyok a legalkalmasabb az állás betöltésére. Ebbe az iskolába 3 állást hirdettek meg, és mindegyikhez angol nyelvtudás volt szükséges. Az egész nyár bizonytalanságban telt. Augusztus elején érkezett a telefon, hogy az állást megkaptam. Azóta már egy tanévet sikeresen lezártam az intézményben, és a szerződésemet is meghosszabították.”

Interjúalanyom tehát végül sikerrel járt, és megkapta az állást. De mi történik azokkal, akik a diploma megszerzése után nem találnak pedagógus állást? És valyon mi történik azokkal a már pályán lévő tanárokkal, akik a létszámleépítések, intézményi összevonások során válnak munkanélkülivé? Számuk egyre csak növekszik, ez a tény azonban nem szab gátat a pedagógusképzésnek! Ki fog megoldást találni?